Turán. Az elsők között volt melyet már régen szerettem volna elkészíteni. Olyan, amelyet odatehetek a Zweigeltek mellé a vörösborok palettáján. Volt egy elképzelésem milyet szeretnék, ugyanis kóstoltam néhány kiemelkedőt, ezek indítottak el.
A 4kezes.
Nem zongorára született, hanem abban a műfajban, amiben eddig is alkottunk. Történt ugyanis, hogy tavaly egyik este, vacsora után, megkérdezte Bence:
– Apa, hova mész ilyen későn?
– Megszületett, azaz kierjedt a Turán, jönnek a következő lépések. A színlé kinyerés, préselés, majd hordóba kell tenni.
– Mehetek én is?
– Persze, kisfiam! 🙂
Anyától elkéredzkedtünk, ahogy azt kell, másnap ugyanis még ovi volt. Együtt dolgoztunk, vödröztünk, préseltük.

  
Turán préselés közben. A másik képen pedig Bence a "kismester".

Benyuska tartotta a szűrőt, hogy mag és héj ne kerüljön bele. Amikor pedig éppen nem volt más dolga, sepregetett, felmosott, összepakolt! Szóval dolgozott mint egy kisANGYAL! 🙂


Turán kipréselt törkölye

Ezért is lett ennek a bornak a neve: 4kezes
Ehhez azonban egy szintén kézművességre utaló címke kellett és így jött az ötlet, hogy mi ketten a tenyerünkkel szeretnénk nem csak a kézművességet, hanem a közös, első munkánkat is jelképezni.

 

Így történt az, hogy egy nyári délután megszülettek azok a kézlenyomatok, melyekből válogattunk a címkéhez.

Ovi után az előkészítettük a kerti asztalt, a papírlapokat, a festékeket a munkához és hozzáláttunk az alkotáshoz.

Noná hogy nagyon élveztük! :))))
Érdekes volt megtapasztalni, hogy a bor és a címke hogyan formálódott együtt és végül teljesedett ki.
Nekünk nagyon tetszik!